drogmentes futás

Harmadik hét

04. 27 – 05. 03.
Dombóvár – Tiszakécske

Rögtön a hét első napján egy hatalmas előadás áradatot tartottunk Dombóváron. Csapattagunk, Tomó tartotta az előadását. Ment minden a szokott módon. Beszélt a drogok káros hatásairól. Beszélt a célok és a kitartás fontosságáról. Drogmentes Kapitánnyá avatta az iskolásokat. Majd a végén kicsit megszeppenve a nagy „Tamás bácsitól”, de annál céltudatosabban odalépett előadónk elé egy kis 11 éves fiú, hogy jelentkezzen segíteni. Majd Tomó mondta is neki, hogy ennek semmi akadálya, biztosan tud nekünk segíteni valamit. Felhívta a kisiskolás figyelmét arra, hogy a füzeteink hátoldalán megtalálható elérhetőségeken meg tud minket keresni, és akkor ki tudjuk találni miben segítsen. „De én már most azonnal akarok segíteni!” mondta lelkes, várakozást nem tűrő hangon a kisfiú. Majd egyre többen jelentkeztek az osztályból, hogy segíteni akarnak ők is. Sőt! Utólag Facebookon egy kislány írt nekünk, hogy ő ugyan ott az előadás után nem mondta, de most utólag, akkor miben tudna segíteni?
Az előadás után a pedagógusok elmondták, hogy ha valami, akkor ez aztán egyedülálló előadás volt. Tényleg a fiatalok nyelvén, közérthetően beszéltünk, és mindezt úgy, hogy a végén a fiatalok tényleg nemet tudnak mondani a drogokra.

Szintén a hét első napján tömérdek fiatallal futottunk. Ahogy haladt a futás, Réka arra lett figyelmes, hogy egy kislány éppen csak bukdácsol, de már nem bírja túlzottan a futást. Ekkor Réka mint egyszemélyes felmentő sereg, odaszólt a lánykához, és azt mondta neki: „Gyere, fuss mellettem!”. Ekkor a kislány odament Réka mellé, és innentől kezdve, végig mellette futott. Néha pozsgás kis arcával lelkesen felnézett Rékára, és büszkén futott tovább, már ereje teljében. Hírtelen már nem is volt olyan nehéz az a futás. Majd ahogy a futás véget ért kezdetét vette az előadás. Krisztián tartotta, amit a kis Alexandra teljes figyelmével hallgatott végig.

Rögtön a hét másnapján épp csak felkeltünk, már 500 fiatallal futottunk Baja utcáin. A futás útvonala professzionálisan lett kidolgozva. Eleinte csak olyan 30 fiatallal futottunk. A futóútvonal átívelt Baja minden iskoláján, és minden iskolánál egy kisebb tömeg csatlakozott be. A több mint 7 kilométeres út során a rendőri felvezetésnek köszönhetően tudtak a fiatalok biztonságosan futni. Egy idő után már két sávot és a járdákat is elfoglalta a futó tömeg, ami miatt arra az időre a rendőröknek a teljes forgalmat le kellett állítaniuk. Majd végül a Szentháromság térre, a város központi terére ért be a végére már 500 fősre duzzadt tömeg. A programot közös Drogmentes Kapitány eskütétellel zártuk.

drogmentes baja

drogmentes baja

Bolti füzetkihelyezés során betévedtünk egy művész-kellék boltba, ahol a tulajdonos személyesen fogadott minket, és amikor megtudta, hogy miért jöttünk belelkesült, és nem csak hogy ki akarta tenni az Igazság a drogokról füzeteket, hanem még ajándékot is adott a csapattagoknak. Egészen pontosan egy könyvet, amiben esztétikus rajzai és versei voltak.

Egy másik bolti kihelyezésnél csapattagunk épp odalépett a kasszáshoz, hogy átadja a drogfelvilágosító füzeteket, amikor is egy fiatal lány, aki éppen vásárolt megszólalt, és azt kérdezte: „Ez új? Én gyűjtöm ezeket! Már 6-féle megvan.”, és nagy örömmel vette tudomásul, hogy így bővülhet gyűjteménye.

Krisztián csapattagunk futotta napi távját. Teste már egyre fáradtabb volt a futástól, hiszen már jó ideje futott. Ekkor meglátta a messzeségben, hogy egy férfi áll, és mintha rá várna. Ahogy egyre közelebb futott gondolkodóba esett, hogy vajon mit szeretne tőle a férfi? Vajon azt akarja majd, hogy belecsapjon a kezébe? Vagy szurkolni akar? Netán beállni futni? Majd ahogy futott tovább, a férfi mellé ért, aki átnyújtott neki egy csomag C-vitaminos rágótablettát. A férfi futónk kezébe nyomta, majd hozzátette: „Hogy legyen sok energiád!”. És ugyan Krisztiánnak nem is volt alkalma enni a vitaminból, de pusztán a kedves gesztus úgy fellelkesítette, hogy máris több energiával futott tovább.

A hét során számtalan rendőrrel és polgárőrrel volt dolgunk, hiszen ők segítenek, ők vigyáznak a futóinkra, hogy minden távot biztonságosan tudjanak teljesíteni. A hét vége felé egy kísérő rendőrünkről kiderült, hogy egyben iskolarendőr is. És ahogy megtudta, hogy vannak drogfelvilágosító füzeteink rögtön kért magának egy nagy rakással, hogy ezzel is segítsen a fiatalok felvilágosításában, és átadhassa a hozzá tartozó iskoláknak.

Karatés 5-6 éves kisgyerekek jöttek velünk, és előadást tartottunk nekik. Ahogy az edzőjük elmondta, ők a kis reménységek. A 2020-as olimpiára már be is tudnának kerülni. Ugyebár karatéban minden edzésen a fő gyakorlatokat és elméletet újra átveszik, sokszor edzésről edzésre. Az edzőjük elmesélte, hogy náluk minden gyakorlatot, ha kell százszor is átvesznek. De ő ugyanígy van az egészséges életmód tanításával és a drogmegelőzéssel is. „Nem drogozunk, nincs alkohol” – ezek az alappillérek, amit már a kicsiknek is tanítanak. A tapasztalatuk az, hogy ilyenkor, ha a fiatalok kikerülnek a táborból, a megszokott közegből, akkor is megmarad a tartásuk, és abból nem engednek. Nem kockáztatnak, mert ezt a többi csapattag nem tolerálná. Mindezt már 5-6 évesen elkezdik, és kamaszkorukra a drogmentes élet, az egészséges, sportos életmód már a vérükké válik. Ez nekünk is jó tapasztalat volt, hogyan lehet a sport tanítását ötvözni a drogmegelőzéssel. Az edző a kicsiknek tartott előadás után elmondta, hogy akarnak még majd előadást még nagyobb létszámnak.

A hét zárásaként Dóri csapattagunk futott. Mindeközben már ránk várakozva állt az abonyi település táblánál egy párocska. Ahogy Dóri a településtáblához ért nem holmi integetést, vagy valami kis vizet kapott, hanem másfél literes vizeket, és még juhtúrós sütit is. Mint kiderült a párocska már régóta készült ránk. Követtek minket Facebookon is, és mivel előre tudták, hogy érkezünk, ezért hozzá akartak járulni a kiemelkedő teljesítményhez.

Németh GergőHarmadik hét