drogmentes bicikli

Második hét

04. 20. – 04. 26.
Sopron — Dombóvár

Ugyan nem épp a Maraton alatt, hanem még egy korábbi akció eredményeként Erdélyből kaptuk a hírt, hogy már ott is nagy sikerrel használják az „Igazság a drogokról” oktatói csomagokat. Még az év elején vittük el őket oda, és mostanra már az egész iskolában használni tudják a csomagot, így juttatva el minden fiatalnak, az igazságot a drogokról. Mindez köszönhető a már Erdélyre is kiterjedő csoport hálózatunknak.

Bolti füzetkihelyezés közben Dóri, a Facebook felelősünk ment be, hogy megbeszélje a részleteket a kávézó vezetőjével. Még csak ott tartottak, hogy Dóri elmondta a célunkat. A kávézó vezetője úgy megörült, hogy a környéken lévő csapattagokat meg is hívta forrócsokira. Majd a végén még marasztalta őket, hogy csináljanak közös fotót, amit aztán ki tud tenni a kávézó Facebook oldalára.

Egy másik boltban a tulajdonos úgy fellelkesedett, hogy elmesélte, valójában neki nagyon jó kapcsolatai vannak osztrák iskolákkal. Így egy, a magyar határhoz közeli osztrák-magyar iskolához mindenképp elviszi a füzeteinket, hogy az ott élő fiatalokhoz is eljusson az igazság a drogokról.

Persze nem ritkán olyannal is találkozunk, amire nem ennyire azonnali a megoldás. Egy boltos néni teljesen elkeseredve mesélte a csapattagoknak, hogy meglehetősen nehéznek érzi, hogyan kommunikáljon gyerekével a drogokról. A nénin látszott, hogy ez a probléma nap, mint nap kísérti. Egyszerre volt elkeseredett, de mégis valami kis reménynek még nyitva hagyta a kaput.
Természetesen csapattagjainkat sem kell félteni. Mivel hamarosan megjelenő filmünk éppen erre ad megoldást, már el is meséltük új filmünk lényegét, melynek címe: „Hogyan beszéljünk gyerekünkkel a drogokról?”. És láss csodát, a nénit, mintha kicserélték volna. Felvidult, és már érdeklődött is, hogy ezt a filmet hogyan szerezheti be? Így csapattagunk hamar fel is írta az elérhetőségét, hogy később elküldhessük neki.

Nem sokkal azután, hogy egyik előadónk végzett az előadásával, már az iskola pedagógusai be is szaladtak vele a tanári szobába, hogy almalével kínálják őt és a többi csapattagot. Kedvesen megköszönték az előadást. Majd ahogy beszélgettek azért az egyik tanárnő megjegyezte: „Azért olyan jó lenne, ha a gyerekek még többet tanulhatnának erről.” Elmesélte, hogy azt látja, hogy addig, amíg ebben a vidéki környezetben vannak, nincs is nagy baj, de ha egyszer bemennek a nagyvárosba, ott már lehet. Majd mikor megtudta, hogy van oktatói csomagunk, melynek segítségével ők maguk is tökéletes felvilágosító előadást tudnak tartani, olyan huncut lett a tekintete, mint a kisgyerekeknek, amikor valamit nagyon szeretnének megkapni. El is kezdte kérdezgetni, hogyan juthatna hozzá?! Nem is kellett sokat várni, pár perccel a kérdés után az autóból előkerült az oktatói csomag, és meg is kapták, amit már ki is találtak, hogyan tudnának használatba venni.

Már előadás után csapattagunk Viola békésen sétált végig egy iskola folyosóján. Egyszer csak különös jelenségre lesz figyelmes. Nem másra, minthogy egy apró fiú rohangál körbe, és mint valami kis igehirdető jár, és kiabál az osztálytársaihoz: „Kerüljük a cukrot! Halljátok?! Kerüljük a cukrot!”. Ezt ismételgetve szaladgált körbe, közzétéve a közérdekű felhívást. Viola érdeklődve elkezdett utánajárni a dolognak, hogy mégis milyen indíttatásból kiabál ilyen lelkesen ez a fiú? Közben a kisfiú már egyre több osztálytársát belelkesítve azokat is rávette, hogy „hirdessék” a hírt. Végül Viola megtudta, hogy a drogfelvilágosító előadás után a kisfiú odament az előadóhoz, és megkérdezte, hogy a gumicukor egészséges-e? Mire előadónk válasza egyértelműen „nem” volt. Erre a kisfiú, mivel a „drogok” más fajtájával még szerencsére nem találkozott, úgy érezte a már általa is ismert „drog”-tól kell megóvnia osztálytársait. És ezért szaladt körbe olyan lelkesen.

Csapattagunk egy pedagógussal tartott találkozón beszélgetett az oktatói csomagról. A tanár nagyon lelkes volt, így mindjárt elkezdte kieszelni, hogyan és milyen órákra tudná betenni a csomagot. Gondolta, biológiához passzol, vagy még más hasonlókhoz. Közismert, hogy az oktatói csomag minden eleme le van fordítva magyarra. De vannak települések, ahol a diákok olvasásra való képtelensége miatt problémát jelent, hogy a dokumentumfilm DVD nem szinkronizált, hanem feliratos. De ez nemhogy eltántorította a tanárt, még inkább fellelkesedett: „Hát az nagyon jó, mert akkor még angolórára is be tudom tenni az oktatói csomagot! A lényeg, hogy angolt tanuljanak. Az csak jó, ha mellette a drogok káros hatásait is megismerik.”

A hét utolsó napján kaptunk egy levelet. Nem is akármilyet. Ez a levél önmagában demonstrálja mindazt, amiért 14 éve dolgozunk: egy drogmentes Magyarországért.
Íme a levél:
„Hogy mit is nyertem a Drogmentes Maratonnal? A listámat valószínűleg nem lennék képes most teljes egészében közzétenni. Egyrészt azért, mert nektek sem lenne több órátok most nekiülni és olvasni, másrészt azért, mert én magam sem vagyok abban biztos, hogy minden egyes nyereségemet le tudnám így egy ültő helyemben írni nektek. Ugyanis azzal, hogy tökéletes felvilágosítást kaptam a drogokkal kapcsolatban, teljes megértésem lett romboló hatásukkal kapcsolatban, és mindezt bizony általános iskolásként élhettem meg. Nos… azt hiszem, ti is egyetértenétek velem abban, hogy ennek köszönhetem azt, hogy immár 25 évesen egyszer sem próbáltam ki a drogokat, nem kerültem rossz társaságokba, nem tettem életveszélyes, vagy mások életére veszélyes meggondolatlan döntéseket, nem pusztítottam sem a saját, sem mások egészségét. Céljaim vannak, és meg is akarom azokat valósítani. Barátaim vannak, akikre bárhol és bármikor számíthatok és tudom, hogy sosem támadnának hátba. Családom van, akikkel bármit megbeszélhetek, és tudom, hogy ők is ugyanígy éreznek velem kapcsolatban. Őszintén kijelenthetem, hogy teljes értékű életet élek, és ezt a Drogmentes Maratonnak, a szüleimnek és természetesen magamnak köszönhetem. Még egyszer hálásan köszönöm, hogy elindítottatok a helyes úton, és olyan tudást kaptam, amit ráadásul a megfelelő időben használhattam és a későbbiekben is folyton helytállt.
Őszinte tisztelettel,
Ferenc”

Németh GergőMásodik hét