megbánás

Hogyan szivárgott be Bence életébe a drog és hogyan tudott kijönni belőle

Mindig lehet vitatkozni azon, hogy melyik drog mennyire veszélyes, vagy mennyire veszélytelen és talán legalizálni kellene. Röpködnek a szakvélemények ebben a témában. De mi van, ha megvizsgáljuk az utca emberét, egy magyar fiatal egyáltalán nem ritkaságnak számító és egyáltalán nem egyedi történetét? Ilyen története a mai magyar fiatalok több mint felének van. Az viszont, hogy ilyen jól zárult, az sajnos már ritkább. Van, aki tíz éve kezdte a drogozást, még mindig csinálja és esze ágában sincs lerakni. Történetünk főhőse azonban képes volt még idejében ránézni, hogy a drogozás a rossz ösvény és képes volt még idejében a helyes mederbe terelni az életét. Sajnos ez a ritkább. A legtöbbekre egy élethosszig tartó önigazolás vár és még akkor is szívják a füvet és a kokaint, amikor már gyermekeik vannak.

Itt van Bence, egy magyar huszonéves fiatal, már nem drogozik, saját akaratából megálljt tudott parancsolni, mielőtt túl késő lett volna, mondhatnánk úgy is, hogy erős akaratereje volt. Reméljük története másoknak is erőt ad, akik hasonló csapdába kerültek.

Drogmentes Mozgalom: Üdvözlünk Bence! Köszönjük, hogy elvállaltad az interjút. Szóval mikor nyúltál először tudatmódosító szerekhez?

Bence: Hát gimnáziumban kezdtem és füvet kezdtünk szívni a haverokkal.

Drogmentes Mozgalom: Miért?

Bence: Az egyik ok az volt, hogy a fű vagányabbnak számított és nehezebb volt beszerezni, mint az alkoholt. Bennünk volt az a gondolat, hogy inni bárki tud, de füvezni meg nem és akkor így ettől mások vagyunk meg nagyobbak vagyunk. Meg részben unatkoztunk és így mai fejjel visszanézve egyáltalán nem voltak céljaink az életben, nem tudtuk, hogy mik akarunk lenni, hogyan akarunk, és nem láttuk azt, hogy milyen utat kell bejárnunk. Meg úgy gondoltuk, hogyha az egész társaság csinálja, akkor nem annyira gáz.

Drogmentes Mozgalom: Értem. És hogyan folytatódott ezután?

Bence: Még egy ideig füvezgettünk így az egyetem végéig, aztán volt egy barátomnak szülinapja és elmentünk egy olyan helyre, ahol tipikusan ilyen keményebb drogos buli volt és arra gondoltunk, hogy próbáljuk ki a speedet, mert mondta, hogy ő már kipróbálta meg ha együtt próbáljuk ki akkor az nem olyan “veszélyes”. Szóval kipróbáltuk a speedet meg még ecstasyt is kaptunk be mellé. És utána következő héten is, meg az azutáni héten is mentünk. Majd kipróbáltuk a kokaint is.

Drogmentes Mozgalom: Oké. Milyen hatásai voltak ezeknek a szereknek a családodra való kapcsolatra, meg testileg és mentálisan?

Bence: Hát igazából a családommal nem tartottam előtte se a kapcsolatot viszont a testemet azt tökre leamortizáltam. Tehát így kilókat fogytam egy hétvége alatt egy ilyen buliban. Meg ugye az ember ott nem iszik, meg nem eszik, de még a következő két-három napban se tud enni. Tehát ott egy pár nap alatt teljesen tönkre vágja magát az ember. Lelkileg is teljesen hazavágja az embert, mert hiába, hogy így “hivatalosan” elmúlt a hatása a cuccnak, de a figyelmed azért ott ragad. Tehát még utána is napokkal később az ember nem tudja érzékelni rendesen, hogy mi folyik körülötte, és ez nagyon veszélyes. Mész az utcán és nekem konkrétan voltak olyan gondolataim, hogy milyen veszélyes ez a bolygó és hogy most azonnal jöhet egy kocsi és megölhet. Pedig amikor nem drogoztam akkor nem voltak ilyen gondolataim, meg az embernek nem szoktak ilyen gondolatai lenni csak úgy, hogy valami spontán kinyírhatja. De olyan is volt, hogy buliból másnap délután mentünk haza és utaztam a buszon és folyamatosan azt éreztem, hogy az ott utazó emberek tudják, hogy drogoztam, hogy megvetnek, meg lebukok és tényleg így azt éreztem, hogy rejtőzködnöm kell előlük.

Drogmentes Mozgalom: Értem. És hogyan sikerült leszokni?

Bence: Hát ugye mi a társasággal havonta körülbelül egyszer, néha kétszer mentünk ilyen bulikba, meg volt amikor otthon drogoztunk és barátommal eldöntöttük, hogy ez nem vezet jó irányba, meg utánaolvastunk és rájöttünk, hogy ez teljesen haza fog vágni minket, hogyha ezt folytatjuk és végül is igazából egy döntés hatására, így egyik pillanatról a másikra letettük. De miután abbahagytam a drogozást akkor történt velem olyan, hogy buliban voltam, és olyan zenék mentek, amik nagyon tetszettek, akkor legszívesebben kimentem volna a WC-be és elszívtam volna egy csíkot. Tehát mentálisan még volt kényszerem, hogy újra drogozzak. Viszont nem voltam jó állapotban. Úgy értem, hogy tényleg nem tudtam annyira érzékelni a környezetemet, mint most például. Szóval volt egy döntésem, hogy abbahagyjam, rájöttem, hogyha folytatom ezt az életmódot, akkor az nem vezet semmi jóra. Információt szereztem a hatásaikról, ami abban segített, hogy ténylegesen rá tudjak nézni a dologra és azt mondjam, hogy ennyi, többet nem kérek.

Drogmentes Mozgalom: Rendben van Bence. Köszönjük szépen, hogy elvállaltad az interjút.

Bence: Szívesen.

Marihuánával kezdődött, majd kokainnal, ecstasyval és speeddel folytatódott. Elég gyakori ez az útvonal, számtalan fiatalt láttunk már ezen az ösvényen elveszni. Már csak egy költői kérdés maradt: Felelős pozícióban lévő döntéshozóink valóban úgy látják, hogy a mai fiatalság készen áll arra a próbára, hogy a marihuána legalizálásával rájuk szabadítsák azt a kábítószert, ami a legtöbb esetben további kábítószerek fogyasztásához vezet? És akkor mi lesz a következő lépés? Legalizálni a fogjuk a kokaint és az ecstasyt is? Vajon ez lenne az egyetlen járható út?

Vagy szemet szúrt nekünk az a mondat, amit Bence mondott? “Szóval volt egy döntésem, hogy abbahagyjam, rájöttem, hogyha folytatom ezt az életmódot akkor az nem vezet semmi jóra. Információt szereztem a hatásaikról, ami abban segített, hogy ténylegesen rá tudjak nézni a dologra és azt mondjam, hogy ennyi, többet nem kérek.”

Ezt a kérdést most nyitva hagyjuk. Mindenki döntse el magának, mi lehetne a válasz a drogproblémára…

Oszd meg!

borokaHogyan szivárgott be Bence életébe a drog és hogyan tudott kijönni belőle