Az igazság a drogokról – Egy rövid történet egy hosszú szakaszról az életemben
Akkor próbáltam ki a kábítószert, amikor 16 éves voltam.
Mielőtt kipróbáltam volna, nagyon jó tanuló voltam. Sok barátom volt, sportoltam és versenyeket nyertem. Egy kórusban is énekeltem. Jó kapcsolatban voltam a szüleimmel, voltak álmaim és céljaim. Soha nem gondoltam volna, hogy ki fogom próbálni a drogokat.
Amikor először szívtam marihuánát, egy barátnőmmel voltam és így találkoztunk néhány ismerősünkkel, mind idősebb fiúk voltak. Nekik volt hasisuk és füvük. Nem mondták, hogy próbáljam ki. Az igazság az, hogy azt gondoltam, meg kéne tennem, hogy jobban belepasszoljak a társaságba.
Ekkoriban még semmit nem tudtam arról, hogy milyen negatív hatással lehet rám ez a dolog, milyen hatással lehet az elmémre és az életemre. Ebből kifolyólag ez a délután azzal végződött, hogy elszívtam egy marihuánás cigarettát. Néhány perc elteltével az érzékelésem rosszabb lett, nem láttam jól, az egyensúly érzetem eltűnt és azt sem tudtam hol vagyok, és mit csinálok ezzel a csapattal. Nem értettem, hogy az emberek mit csinálnak körülöttem, nem értettem, hogy mi történik és teljesen össze voltam zavarodva. Már nem csak nyaraltam, hanem ez az utazás a sötétségben végződött, képzeletbeli képekkel körülöttem. Nagyon rosszul éreztem magam és rettenetesen megijedtem, hogy mit tettem és hogy mi fog történni még emiatt velem. Az igazság az, hogy meg akartam állítani ezt az érzést, és elkezdtem harcolni.
A nyaralásom alatt elszívtam még egy-két marihuánás cigarettát. Mindig ugyanez történt, rossz érzések törek rám és rám telepedett a sötétség. Már az első alkalommal nagyon rosszul éreztem magam, de nem volt bátorságom beszélni erről. Azt gondoltam, ha újra megteszem, akkor nevetni fogok. Az igazság az, hogy csak sírni tudtam volna.
Ugyanebben az évben, amikor az iskola kezdődött, nagyon jól emlékszem, már nem akartam iskolába menni. A kábítószerek előtt örültem, ha iskolába mehettem, mert ez volt az életem és szerettem tanulni. Miután elszívtam pár marihuánás cigarettát, már nem érdekelt a tanulás. Elkezdtem lógni. A jegyeim megromlottak és rossz tanulóvá lettem, sokszor összevesztem a tanáraimmal.
Otthon is elkezdődtek a bajok a szüleimmel és elkezdtem hazudni arról, hogy hova megyek, mit csinálok. Az igazság az, hogy elkezdtem pénzt lopni a szüleimtől és már nem akartam az otthoni munkákban részt venni. Nem akartam segíteni a szüleimnek.
A gondolkodási képességem és az emlékezetem megromlott. A gondolkodásom lassú lett, megbutultam. A képességem, hogy elvégezzem a napi teendőket, szintén megromlott. Már nem éreztem magam kreatívnak, és már nem voltak ötleteim arra, mit kezdjek az életemmel és minek tudnék örülni. A felelősségi szintem lecsökkent és már nem érdekelt az élet, vagy az, hogy jobbá tegyem a dolgokat magam körül. A sportot se folytattam. Már nem voltam tisztelettudó, hanem inkább bunkó. Erkölcstelen lettem az életem több területén is, olyan párkapcsolatokba kezdtem, amikről tudtam, hogy nem érdekelnek, és amikről tudtam, hogy nem fognak működni. A hozzáállásom ilyenné változott: „Egyáltalán nem fontos, mit csinálok.” Az igazság az, hogy nekem teljesen rendben volt bunkónak és udvariatlannak lenni. Még az is rendben volt, hogy pénz lopok.
Egy hatalmas változás történt ez életemben és én észre se vettem, hogy mi történik. Ez persze nem egyik napról a másikra történt, de az egész a drogokkal kezdődött és egyre csak rosszabb lett, alattomos módon. Ezután még néhányszor szívtam marihuánát és hasist, aztán többé soha. De az életemben továbbra is jelen voltak ezek a hatások. Az igazság az, hogy minden egyetlen egy marihuánás cigarettával kezdődött.
Most már 30 éves vagyok és rájöttem, hogy nem értem el azokat a dolgokat az életben, amiket szerettem volna. Egy gyönyörű karriert álmodtam magamnak, nagy családot, sok gyereket szerettem volna. Most egyedül élek és férjem sincs. Az emlékezetem rossz, és még azokat a képességeimet sem használom, amik igenis vannak. Csak nehezen tudok már tanulni és már olvasni is alig szoktam. Már nem vagyok kreatív, pedig régebben rengeteg dolgot szerveztem, terveztem. Most pedig még azt sem tudom, hogy mire lennék képes. Olyan, mintha elfelejtettem volna azt, hogy ki is vagyok valójában. Néha, amikor emberekkel vagyok, azon veszem észre magam, hogy nem érzékelem a környezetemet, hanem inkább képeket nézegetek, amik csak az elmémben vannak jelen. Mindez így volt, az elmúlt 14 évben. Okos voltam. Az igazság az, hogy buta vagyok a drogok miatt és azok miatt a dolgok miatt, amiket az életemmel tettem. Egyedül élek és barátom is nagyon kevés van. Már nem lopok, de nem szeretek dolgozni és pénzem sincs túl sok.
A drogok 14 évet tettek tönkre az életemből és nem tudom, hogy bárki vissza tudná-e nekem adni azt, ami elveszett. Mindez egyetlen egy marihuánás cigarettával kezdődött és az igazsága az, hogy ez egy nagyon hosszú és szomorú szakasza volt az életemben, mind saját magam, mind mások számára, akik körülöttem éltek.
Mondd el te is az igazságot a marihánáról!
Oszd meg!