Miskolcra érve, szokásunkhoz híven elkezdtük felhívni azokat a helyi érdeklődőket, akik információs csomagot rendeltek tőlünk.
Ilyenkor jó egy kicsit elbeszélgetni ezekkel a lelkes emberekkel, válaszolni a kérdéseikre, tanácsokat adni nekik arról, hogyan tudják minél hatékonyabban felhasználni, minél több emberhez eljuttatni az igazságot a drogokról.
“megrendelőnk bár nem hall, az élteti, hogy hasznos tagja legyen a környezetének”
Pár mondat után derült ki, hogy az az idős hölgy, akivel beszéltünk, az új segítőnk édesanyja. Később a férfi testvére vette át a szót, és ő közvetített tovább helyette, mert ez a megrendelőnk bár nem hall, az élteti, hogy hasznos tagja legyen a környezetének, és végre a kiadványainkban meglátta azt a lehetőséget, hogy tegyen valami hatásosat halláskárosult társaiért.
Felemelő érzés volt ennek a kommunikációjában korlátozott, de maximálisan eltökélt férfinak az őt segítő családjával beszélni, és tudni, hogy a vonal végén van egy új barátunk, aki gondoskodik arról, hogy az országnak ebben a részében élő hátrányos helyzetű sorstársai bármilyen nehézségekbe is ütközzenek az életük során, ne kerüljenek bele a drogok csapdájába.
– részlet a 15. Drogmentes Maraton történeteiből