Akkor adod fel, amikor elfelejted, miért indultál. Ez egy kisgyerekkel, egy forradalmárral, de még egy világklasszis sportolóval is így van.
Persze azt már az elején tisztázzuk, hogy a feladás és a vereség az két külön dolog.
Ha a világ három legkitartóbb embere versenyezne egymással, akkor idővel biztosan lenne győztes, és lenne vesztes anélkül, hogy bárki is feladta volna.
Egy kitartó emberben ott van a potenciál a győzelemre.
De aki feladja, az nem tudja elkerülni a vereséget.
Vannak napok, amikor az élet nem tartogat kihívást, és vannak időszakok, amikor egy nagyobb kihívás, vagy rövid határidő miatt az ember minden órát versenyfutásként él meg.
A lusta emberek azt akarják, hogy az első lépésükkel beérjenek a célba. De általában az értékes célokért ennél több lépést kell megtenni.
Persze ez nem mindig egyszerű.
Egy jó barátomnak egyszer megtetszett egy lány. De a lány teljesen közömbös volt a fiúval.
Na de ez egy kitartó fiú volt. Így a fiú minden nap írt egy szerelmes verset a lánynak.
Eleinte a lányt zavarba hozta, hogy a fiú ilyeneket küldözget neki, és nem is válaszolt a versekre.
Azután, ahogy nap mint nap kapta a leveleket, idővel már várta, hogy megkapja a versét.
Majd már a napi rutinjává vált, hogy elolvasta az aznapi versecskét, és ez bearanyozta a napjait.
Elkezdett büszke lenni a versekre, és elkezdte dicsérni, hogy milyen ügyes ez a fiú.
És mondanom sem kell, több mint 20 nap után megszerette ezt a fiút, és összejöttek.
Ha a fiú beérte volna annyival, hogy „hát nem tetszem a lánynak.” Akkor itt véget is ért volna a történet.
De így, hogy nem adta fel: az a fiú minden nap boldogan kelt fel. A lány minden nap repdeshetett az örömtől. És a barátaik pedig szintén örültek, hiszen boldognak láthatták őket.
És bár igen jó indoka lett volna a feladásra, nem tette. Keményen hangozhat, de önző dolog lett volna, ha a pillanatnyi nehézségek miatt feladja. Hiszen a mérleg egyik oldalán ott vannak a személyes nehézségek, a túloldalon pedig az a rengeteg öröm, amit a lánynak, a barátainak, és persze magának okozhat.
Kétségtelen, hogy a kitartás rengeteg kalandot, és izgalmat is magával tud hozni. És persze olyan nehézségeket, amiket az ember az ellenségének sem akarna.
Mégis ezeknek a kalandoknak minden nehézséggel együtt is több köze van az élet éléséhez, mint ha az ember csak a pálya széléről nézi a meccset.
Néha a győzelemhez több kell egy lépésnél. Igen.
De egy kívánatos eredményért mindig megéri kitartani.
Olyan is van, hogy a szeretett nőért/férfiért csatába menetelnénk, de saját magunkért meg sem moccanunk.
Hajlamosak vagyunk szűk látókörűen azt hinni, hogy ha magunkkal tennénk jót, az csak ránk lenne jó hatással. Vagy amikor feladtuk, akkor csak magunkat hagytuk cserben…
De ez nem igaz.
Minden ember hatással van a környezetére. Van, hogy jó hatással, és van, hogy rossz hatással. De mindig hatással van a környezetére.
Ez keményen hangozhat, de önző dolog feladni. Cserben hagyod magadat, a szeretteidet, és azokat, akik számítanak rád. Hát ne tedd! Legyél Te valaki oka arra, hogy derűsebbnek lássa a világot.
Ha feladod, csak szívességet teszel a rosszakaróidnak. Legyél kitartó, és amikor kell, a viharfelhők mögött is lásd meg a szépséget!
U.I.: A kitartás sokáig tarthat, és persze lehet rosszkedvűen is csinálni. De éppen azért kell közben jókedvűnek lenni, mert azért úgy jobban telik az idő. 🙂
Németh Gergő
a Drogmentes Világért Alapítvány Magyarországi vezetője
